A migráció kérdése néhány katolikus szervezet ENSZ képviseletének szemüvegén keresztül

Néha elcsodálkozom, hogy az íróasztal mennyire be tudja korlátozni az emberek gondolkodását. A keresztény állítólag arról ismerszik meg, hogy összefüggéseiben látja a világot. Nem dől be olcsó kormánypropagandának, silány médiaszlogeneknek és alaptalan hírhadjáratoknak. Sokkal inkább két lépést hátralép, hogy az egész képre rálátása legyen.

Az EU csúcs talán megállítja a bevándorlókat mágnesként vonzó politikát, aminek eddig tanúi lehettünk. Az ellenőrzött központok megoldást nyújthatnak az idegen földről érkezők féktelen beáramlásának. Már ameddig bírják kapacitással.

A genfi tartózkodásom alatt részt vettem néhány katolikus szervezet által rendezett programon, ha úgy tetszik, egy csokorba szedett előadásokon. Itt volt szerencsém megismerni az ENSZ Emberi jogi és nemzetközi szolidaritással kapcsolatos, nigériai származású független szakértőjét, Obiora C. Okafort, aki azért nem teljesen földtől elrugaszkodott gondolatokkal állt elő. Ő ugyanis fontosnak tartja, hogy ki milyen szándékkal hagyja el országát és érkezik egy új környezetbe. Igenis különbséget kell tenni a között, hogy valakit háborús helyzet vagy éhínség, az elszegényedés rémképe, vagy a meggazdagodás vágya, esetleg terrorcselekmény szervezése vonzza Európába vagy az Egyesült Államokba. Bizony nem mindegy, hogy kinek nyitjuk ki a kapukat.

Egy másik gondolat, ami örömömre szintén szóba került: a bevándorlók emberi méltósága. Az ENSZ egyik alapdokumentuma, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának az első cikke ezzel indít: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van.” Nincsenek tehát egyenlőbbek az egyenlőknél. Ezért jelent számomra nagy kérdést, hogy hogyan osztanák el a németek és a franciák az EU területére érkezőket. Talán az EU csúcsot követően már nemcsak nekünk magyaroknak egyértelmű, hogy a tőlünk csupán 2-3 órányi autókázásra található Bécs százszorta vonzóbb egy Európába újonnan érkező számára, mint mondjuk Budapest. Miért is? Kell még magyarázni? Anyagi okokból. Hiszen többszörösét tudja megkeresni ugyanazzal a munkával. Nyelvi szempontból. Ha németül megtanul, sokkal nagyobb lehetőségei lesznek Európában a jövőjét, és a gyermekei jövőjét illetően. Hazaszeretetből. Német nyelvterületen már egész városnyi honfitársat talál, aki mellett semmilyen furcsa szokása nem lesz ciki, és akikkel még a vallását is együtt gyakorolhatja. Na ez az, amit nem látnak a nyugat európai keresztények (sem). Amikor lengyel barátaink Ferenc pápa felszólítására befogadtak ez családot, másnapra hűlt helyüket találták, mert leléceltek Nyugatra. Ha tiszteletben tartjuk minden ember méltóságát, akkor nem erőltethetjük a letelepedésüket egy olyan helyen, ahová ők nem akarnak menni.

Ha mégis nálunk maradnak, bizonyára nyomós okuk van rá. Rendszeresen beszélgetek egy anyukatársammal az iskolában, akik politikai menekültként érkeztek Magyarországra. Egész jól megtanulták a nyelvet 2-3 év alatt, és mivel sikerült egy kicsit megismernem őket, tudom, hogy családtagjaik és barátaik élnek Ausztriában és Németországban. Nemrégen még ők is tervezték, hogy továbbmennek. De szeretnek itt élni. A gyerekeknek sokkal jobb, nyugisabb Magyarország. Eszük ágában sincs egy olyan országba költözni, ahol családként nehezebb élni, ahol nehezebb gyerekeket nevelni. Ők nem meggazdagodni szeretnének, hanem nyugodtan élni.

A keresztény összefüggéseiben látja a világot és nem erőltet embertársára olyat, amit a másik nem akar. Ha az EU-ban már sikerült egy lépést megtenni, akkor talán az ENSZ-ben is nagyobb teret nyerhetne a felebaráti szeretet, karöltve egymás kultúrájának tiszteletével.

Együttes Nyilatkozat a család és a családtagok védelméről

Egyiptom kezdeményezésére 89 tagország csatlakozott ahhoz a családvédő együttes nyilatkozathoz, melyet az ENSZ genfi székházában június 25-én olvastak fel. A csatlakozó országok között nem található Uniós tagállam.

Az Együttes Nyilatkozat szövege ide kattintva olvasható.

Az ENSZ európai központjában jártunk

cse1A nyarat az Emberi Jogi Tanács ülésszakával kezdtük Genfben. New York után ide is ellátogattunk, hogy az Európában állomásozó delegációk is megismerjék a WHO és az UNESCO által támogatott szexuális nevelési programokat. Ittlétünk során megtapasztalhattuk az egyes országokat, köztük Magyarországot is érő igazságtalan támadásokat. Mindenki kap itt hideget-meleget, amiből olyannyira elege lett az Egyesült Államoknak, hogy bizony kiléptek az Emberi Jogi Tanácsból. Sokakat nem lepett meg a fordulat, bár kicsit későbbre időzítették ezt a lépést. Mi csak a saját tapasztalatunkat mondhatjuk el: gyermekek éheznek, nem kapnak sem megfelelő egészségügyi ellátást, és nem részesülhetnek a nálunk megszokott kényelmes közoktatási rendszerben sem. Ennek ellenére a hét első blokkja a szexuális orientációról és nemi identitásról szólt, felsorakoztatva megannyi melegek és transzneműek alkotta szervezetet. Az ő előadásaikat hallgatva annyiban lettem csak okosabb, hogy még mindig nem egyeztek meg arról, hogy az LMBTIQ mozgalomban melyik betű mit is takar. (További tapasztalataimat később osztom meg…)

Eljöttünk Genfbe, hogy a delegációk tisztában legyenek az ENSZ szervei által propagált szexuális nevelési programokkal. Negatív előérzetünket tovább erősítette az itt megélt néhány nap: még inkább jelen kell lennünk, ha a gyermekeinket valóban a családi életre szeretnénk nevelni az iskolai szexualizálás helyett. A Genfbe elvitt információs anyagunk tartalmazza azokat az erősen megkérdőjelezhető tananyagokat, amiket a WHO és az UNESCO terjeszt. Szeretettel ajánlom a megismerését!

Civilek tiltakoznak a házasság fogalmának megváltoztatása ellen

731 európai civil szervezet jelezte aggodalmát az uniós vezetők felé a közelgő bírósági döntés kapcsán – Milyen hatással lesz a Coman ügy az Alaptörvényünk házasságfogalmára?

Június 5-én várhatóan olyan Európai Bírósági ítélet születik, ami igencsak megrázza Alaptörvényünk jól körülbástyázott házasságfogalmát.

Kilenc uniós tagállam 731 civil szervezete címzett levelet az Európai Unió intézményeinek, melyben aggodalmukat fejezik ki a közelgő bírósági ítélet miatt. A Bizottság, a Tanács és a Parlament vezetőinek címzett levélben megfogalmazzák ellenérzésüket a várható döntés kapcsán. Magyarországról 16 szervezet adta a nevét a levélhez.

2010-ben bejegyeztette „házasságát” egy román és egy egyesült államokbeli férfi. Tette mindezt Belgiumban, ahol ezt elfogadhatónak tartja a társadalom egy része és jogilag lehetőség van rá. Az erről szóló dokumentumukkal az uniós országok kb. két harmadában élhetnének, de ők úgy döntöttek, hogy szeretnének Romániában letelepedni, hiszen egyikük román állampolgár. Romániában viszont, a jelenlegi szabályozáshoz hűen nem fogadják el az azonos neműek közötti „házasságot”. A pár beperelte az államot, mivel sérült a szabad mozgáshoz való joguk. Jelenleg az Egyesült Államokban élnek, hiszen Coman urat oda köti munkája: az LMBT pereket finanszírozó Arcus Alapítvány nemzetközi emberjogi projektjeinek irányítója. Egy állam nem mondhatja meg valakinek, hogy hol éljen, de egy pár nem mondhatja meg egy államnak, hogy mit hívjon házasságnak. Ez így nem demokrácia.

Az ügy az Európai Unió Bírósága előtt van most, és várhatóan június 5-én születik ítélet. Az is várható, hogy néhány ország – köztük Magyarország felszólalása ellenére – többet nyom a latba az egyik főtanácsnok, Melchior Wathelet véleménye, ami ez év januárjában jelent meg:

„…A tagállamokban általánosan elfogadott definíció, mi szerint a házasság egy férfi és egy nő szövetsége, mára elavultnak tűnik… Az azonos neműek házasságának jogi elismerése nem más, mint a társadalom általános fejlődésének leképezése ebben a kérdésben. Ezt megerősítik a statisztikai vizsgálatok is, és az azonos neműek házasságáról szóló írországi népszavazás is ezt jelzi… Ez nem egy különleges kulturális vagy történelmi vonatkozású dolog, ellenkezőleg, a családok különbözőségének egyetemes elismerésének felel meg.”

Valahányszor az Európai Unió ingoványos talajon lépdel, az Európai Bíróságnak és az uniós intézményeknek óvatosnak kell lenniük, nehogy tovább töredezzen az Unió egysége. A nemzeti (esetenként alkotmányos) házasságdefiníciók aláaknázása és a demokratikus eszközök megkerülése nem elfogadható az unió kontextusában, melyet eredetileg a kulturális, vallási és nemzeti különbözőségek elfogadásán alapulnak.

A levél magyar fordítását és az aláíró szervezetek számát országonkénti bontásban ide kattintva olvashatja.

Egy demográfiai tavaszról

A Katolikus Családszervezetek Európai Szövetségének (FAFCE) határozata

A demográfiai tél vészjelei minden európai országba csendesen belopóztak. Ezért 2018 tavaszán Bécsben tartott közgyűlésünkön, mi, a Katolikus Családszervezetek Európai Szövetsége (FAFCE) tagszervezeteinek elnökei és képviselői szeretnénk felhívni a figyelmet erre a választ követelő helyzetre, amely a pénzügyi és társadalmi problémák gyökere. Nincs már több idő, nincs már több lehetőség a mentegetőzésre. Cselekednünk kell az idős emberek jóléte, a fiatalok jogai és a gyermekeink jövője érdekében.

– Felidézve a 20. évfordulónkra kiadott nyilatkozatunkat – A családok Európa kincse és a jövő alapkövei (Róma, 2017. május 31.) – felszólítjuk az európai államok kormányait, hogy nemzeti szinten alkossanak családpolitikákat és támogassák a családbarát uniós politikákat, tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét;

– Tekintettel az Európai Parlament 2017. július 4-én elfogadott határozatára az európai szabványokról a 21. században (2016/2274(INI), amely hangsúlyozza annak szükségességét, hogy vegyék figyelembe Európa demográfiai elöregedését;

– Tekintettel az Európai Unió Demográfiai Kilátásaira (2017. december), melyben elismerik, hogy Európa drámaian elöregszik;

– Figyelembe véve a Schuman Alapítvány Európa 2050: a demográfiai öngyilkosság című stratégiai dokumentumát (2018. február 27.);

a FAFCE az alábbiakat kéri az Európai Unió vezetőitől és tagállamaitól:

1. Nemzetközi kezdeményezéseken keresztül hívják fel a figyelmet a demográfiai télre és az ezen a területen sürgősen szükséges intézkedésekre;

2. Foganatosítsanak olyan döntéseket, melyek elismerik a család egyedülálló, alapvető és pótolhatatlan szerepét a társadalomban, továbbá tekintsék azt az első számú „vállalkozásnak”, mellyel kontinensünk életigenlő vágyát kifejezik. Nemcsak gazdasági kezdeményezésekkel érhetnek célt, hanem a gyermekek nevelésével, mivel „a vállalkozó szellem szorosan kapcsolódik a család szellemiségéhez.” (im. Európa 2050: a demográfiai öngyilkosság. 6. o.);

3. Vegyék figyelembe, hogy az igazi családpolitika nem csupán szociális támogatások összessége, hanem az idősödő társadalom jólétét célzó, előretekintő döntések sorozata;

4. Aktívan támogassák a fiatalok igényeit, akik szeretnének felelősséget vállalni és családot alapítani, gyermekeket vállalni, de gyakran ütköznek a nem megfelelő és individualista szemléletű politikák és kultúra okozta akadályokba, melyek rossz szemmel nézik a családot;

5. Támogassák a magas szintű palialtív és otthoni idősgondozást az egészségügyben, védve ezzel minden ember méltóságát a természetes halálig;

6. Helyezzék a családot a nemzeti politikák középpontjába, annak érdekében, hogy a demográfiai tél demográfiai tavaszra forduljon Európa jövőjének formálásában.

A FAFCE Közgyűlésének határozata

(nem hivatalos fordítás)

Bécs, 2018. április 13.

Állásfoglalásunk az Isztambuli Egyezményről

Az utóbbi évtizedekben a házasságot nem a férfi és nő egységeként éljük meg, hanem – mintha a marxista ideológia rávetődne a jelenünkre – egymás “legyőzéseként”. A feleség a férj ellen, a gyerek a szülő ellen, a diák a tanár ellen küzd. A nőket nem anyaként, hanem dolgozó nőként értelmezzük, akinek csak másodlagos a családban betöltött szerepe. Ez a felfogás tükröződik a demográfiai mutatókban, és a olykor a politikai döntésekben is. Erre épül az Isztambuli Egyezmény is, melyet az Európa Tanács tagországai közül már többen aláírtak és ratifikáltak. Állásfoglalásunkban kifejtjük aggályainkat az Egyezménnyel kapcsolatban.

Állásfoglalásunk az Isztambuli Egyezményről