A migráció kérdése néhány katolikus szervezet ENSZ képviseletének szemüvegén keresztül

Néha elcsodálkozom, hogy az íróasztal mennyire be tudja korlátozni az emberek gondolkodását. A keresztény állítólag arról ismerszik meg, hogy összefüggéseiben látja a világot. Nem dől be olcsó kormánypropagandának, silány médiaszlogeneknek és alaptalan hírhadjáratoknak. Sokkal inkább két lépést hátralép, hogy az egész képre rálátása legyen.

Az EU csúcs talán megállítja a bevándorlókat mágnesként vonzó politikát, aminek eddig tanúi lehettünk. Az ellenőrzött központok megoldást nyújthatnak az idegen földről érkezők féktelen beáramlásának. Már ameddig bírják kapacitással.

A genfi tartózkodásom alatt részt vettem néhány katolikus szervezet által rendezett programon, ha úgy tetszik, egy csokorba szedett előadásokon. Itt volt szerencsém megismerni az ENSZ Emberi jogi és nemzetközi szolidaritással kapcsolatos, nigériai származású független szakértőjét, Obiora C. Okafort, aki azért nem teljesen földtől elrugaszkodott gondolatokkal állt elő. Ő ugyanis fontosnak tartja, hogy ki milyen szándékkal hagyja el országát és érkezik egy új környezetbe. Igenis különbséget kell tenni a között, hogy valakit háborús helyzet vagy éhínség, az elszegényedés rémképe, vagy a meggazdagodás vágya, esetleg terrorcselekmény szervezése vonzza Európába vagy az Egyesült Államokba. Bizony nem mindegy, hogy kinek nyitjuk ki a kapukat.

Egy másik gondolat, ami örömömre szintén szóba került: a bevándorlók emberi méltósága. Az ENSZ egyik alapdokumentuma, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának az első cikke ezzel indít: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van.” Nincsenek tehát egyenlőbbek az egyenlőknél. Ezért jelent számomra nagy kérdést, hogy hogyan osztanák el a németek és a franciák az EU területére érkezőket. Talán az EU csúcsot követően már nemcsak nekünk magyaroknak egyértelmű, hogy a tőlünk csupán 2-3 órányi autókázásra található Bécs százszorta vonzóbb egy Európába újonnan érkező számára, mint mondjuk Budapest. Miért is? Kell még magyarázni? Anyagi okokból. Hiszen többszörösét tudja megkeresni ugyanazzal a munkával. Nyelvi szempontból. Ha németül megtanul, sokkal nagyobb lehetőségei lesznek Európában a jövőjét, és a gyermekei jövőjét illetően. Hazaszeretetből. Német nyelvterületen már egész városnyi honfitársat talál, aki mellett semmilyen furcsa szokása nem lesz ciki, és akikkel még a vallását is együtt gyakorolhatja. Na ez az, amit nem látnak a nyugat európai keresztények (sem). Amikor lengyel barátaink Ferenc pápa felszólítására befogadtak ez családot, másnapra hűlt helyüket találták, mert leléceltek Nyugatra. Ha tiszteletben tartjuk minden ember méltóságát, akkor nem erőltethetjük a letelepedésüket egy olyan helyen, ahová ők nem akarnak menni.

Ha mégis nálunk maradnak, bizonyára nyomós okuk van rá. Rendszeresen beszélgetek egy anyukatársammal az iskolában, akik politikai menekültként érkeztek Magyarországra. Egész jól megtanulták a nyelvet 2-3 év alatt, és mivel sikerült egy kicsit megismernem őket, tudom, hogy családtagjaik és barátaik élnek Ausztriában és Németországban. Nemrégen még ők is tervezték, hogy továbbmennek. De szeretnek itt élni. A gyerekeknek sokkal jobb, nyugisabb Magyarország. Eszük ágában sincs egy olyan országba költözni, ahol családként nehezebb élni, ahol nehezebb gyerekeket nevelni. Ők nem meggazdagodni szeretnének, hanem nyugodtan élni.

A keresztény összefüggéseiben látja a világot és nem erőltet embertársára olyat, amit a másik nem akar. Ha az EU-ban már sikerült egy lépést megtenni, akkor talán az ENSZ-ben is nagyobb teret nyerhetne a felebaráti szeretet, karöltve egymás kultúrájának tiszteletével.

%d blogger ezt szereti: