Vessünk egy pillantást a valóságra: valóban meglehetősen sokan élünk a Földön, főleg az egészségügyi ellátások ugrásszerű javulásával az utóbbi évtizedekben. Valóban sokan éheznek a szegényebb országokban, mivel az élelem egy részét nem tudják megfelelően tárolni (így az megromlik), a fejlett országokban pedig ahelyett, hogy eljuttatnánk az élelmet a szegényebbeknek, inkább kidobjuk. (Lásd az ENSZ Élelmezésügyi felméréseit). Demográfiai válságot élünk, azaz az idősebb generációt egyre kevésbé tudja eltartani a fiatalabb, munkaerőpiacon aktív népesség. Legalábbis Európára ez jellemző.

Valóban az a felelős felnőtt, aki nem szül gyermeket? Aki nem termeli újra a munkaerőt? Aki életet ad? Valóban van létjogosultsága a magyar szóhasználatnak, amikor is a várandósságot terhességnek, a gyermeket ellenségnek állítja be, aki ellen „védekezni” kell? Szerintem nem. A felelősség nemcsak a saját életemre és a saját jólétemre korlátozódik, hanem magában foglalja mások jólétét is, legyenek akár más országból valók, más kontinensen élők vagy számomra teljesen idegen idős vagy magzati korúak.

Minden liberális, individualista, agresszív törekvés, amely a kihalásra biztatja a nemzeteket az iskolásoknak szánt átfogó szexuális nevelési programokon vagy az abortuszt normává tevő nemzetközi kötelezettségeken keresztül árt az emberiségnek. Árt nemcsak gyermekeinknek, hanem nekünk, értelmes és felelős felnőtteknek is. A szóhasználatunkba, a képernyőnkön át az életünkbe behatoló abortuszkultúra nem építi, hanem rombolja családi kapcsolatainkat és egyéni boldogulásunkat. Ezért kell fellépnünk lépten-nyomon a nemzetközi és hazai közéletben megtestesülő élet- és emberellenes törekvésekkel szemben.

Bill Gates nagyszerűen összefoglalja életellenes ars poeticáját az alábbi linken található cikk egyik videójában: